Babázás, az mi?

Egy baba a legjobb játszótárs egy gyerek számára. Mindannyian voltunk kisgyerekek és ha megpróbálunk vissza emlékezni, eszünkbe jut, hogy milyen érzés olykor kicsinek, tehetetlennek lenni, egyedül, és milyen érzés, amikor nem tudjuk kontrollálni azt, ami velünk történik. A baba a gyerekünk gyereke. Egy élő dolog, amelyet a gyermek tud befolyásolni, kontrollálni, játékra hívni, amikor csak szükség van rá, lehet gondoskodni róla, betakarni, öltöztetni, fegyelmezni. Minden feszültség, amely nem jut kifejezésre, az a gyermek viselkedését változtatja meg. Az a feszültség, ami kifejezésre kerül egy baba segítségével, fejleszti a gyerek önbizalmát, a világot elviselhetővé, megbízhatóvá teszi. A gyerek a játszótárs segítségével helyezi bele magát különböző szerepekbe, így tanul meg konfliktust kezelni és igen: gyereket nevelni is. 

Éppen ezért kérlek, kedves látogatóm: soha ne kérdezd meg, hogy miért kerül ennyibe ez a baba? Hát csak egy baba! Nem, nem csak egy baba. Egy jól elkészített baba a  játszótársa a gyerekednek. 

A jól elkészített babához jó érzés hozzábújni, és könnyű szeretni. 

Ti, kedves szülők, ti tanítjátok meg a gyereknek egy baba értékét éppen azzal, hogy nem zsúfoljátok tele a gyerek szobáját mindenféle játékokkal, hanem tudatosan olyan játékot választotok neki, ami segíti őt az egészséges fejlődésben. Amikor általam készített babát ajándekoztok a gyerekeiteknek, jó ha figyeltek néhány dologra:

- A baba nem CSAk egy baba, hanem A baba. 

- A gyereket nem bántjuk. A babát sem. 

- A babát nem tárgyként kezeljük, amikor átadásra kerül a sor, hanem érdemes beszerezni neki egy kis takarót, illetve kis ágyikót, babakocsit, hogy a gyereknek legyen lehetősége babázni, eljátszani a babával mindent, ami a nap folyamán vele történik. Bátorítani rá, hogy a babával meg tudja beszélni azokat a bizalmas dolgait, amit a szülőknek valamiért nem szeretne elmondani. (Van ilyen). Babázás közben ha megfigyeljük a gyerek játékát, sok dolgot megtudhatunk a benne zajló érzésekről és igen, tükröt is tart nekünk játékával. Ahogy ő bánik a babájával, azt mutatja meg, ahogy bánunk mi vele, vagy ahogy bánnak vele a felnőttek. 

Most ennyi jutott eszembe. Holnap Dömdödöm varrás közben jönnek gondolatok és akkor holnap folytatom! 😊

 Legyen szép napotok! 

Úgy is lehet, hogy nem lehet!

Nem egy babás bejegyzés lesz ez. És nem is mosolygós annyira.  Egy-egy kialvatlan, munkahelyi éjszaka után nagyon más színe és illata lesz ennek a világnak.  Komorabb minden.  Minél komorabb, annál inkább tudom, hogy fáradt vagyok.  Az utóbbi időben úgy adódott, hogy egymás után két éjszaka is dolgoztam. Természetesen ilyenkor, amikor hazajövök, még azért sem tudok elaludni és így bezárul a kör.  Hiányzik a babakészítés, de nincs hozzá energiám. Kedvem volna. Még annyi mindenhez volna kedvem! Pl. mennék kirándulni, szeretném megszerezni a jogosítványomat, n+1 tervem van, hogy majd, ha szabadságra megyek!... És kezdődik az álmodozás.

Eltelt néhány hónap már, amióta nem írtam. Azóta készült már néhány baba, visszamentem dolgozni, a gyerekeim cseperedtek.  Mostanra jutottam oda, hogy kikívánkozik belőlem néhány gondolat.

A babák elég központi helyet foglalnak el az életemben.  Mostanig nem is gondolkoztam azon, hogy miért. Nem volt fontos ez a kérdés.  Varrtam őket, mert szerettem babát varrni, és szerettem nézni a saját gyerekeimet, ahogy barátkoznak a tőlem kapott babákkal. Pár hete a legkisebbem erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a délutáni alvásnál én is ott legyek, és nagyszerű dologra lettem figyelmes: maga mellé gyűjtötte az összes általam készült babát, Fruzsi kivételével, és követelte, hogy én is feküdjek oda. Majd sorolni kezdte a neveket: Mesi, Szofi, Juci, Gegő (Gergő, aki Öcsi is). Majd szépen elrendezte rajtuk a takarót. Szabad napjaimon, amikor tehettem, mindig bebújtam melléje alvásnál és mindig ugyanez történt.  Ha véletlenül valamelyik baba hiányzott, kicsi lányom felkelt és addig kereste, amíg teljes volt a csapat.  Elérzékenyültem, mert rádöbbentem, milyen nagyszerű dolgot csinál a lányom: összetartja a csapatot.  A sorban mindenki fontos.  Nem hiányozhat onnan senki. Mostanában a világban, az életemben egyre ritkábban látok ilyesmit. Helyette azt látom, hogy mindenki pótolható minden munkahelyen, minden osztályban, minden faluban. Azt látom, hogy nincsenek kötődések, kapcsolatok.  

Talán csak az történt, hogy a lányom felnyitotta a szemem valami olyasmire, amit eddig én magam sem tapasztaltam. Hogy az ember fontos, az ember érték és ebből kiindulva egészen új dimenziók nyíltak meg előttem.  Azóta figyelem a lányomat, ahogy  játszik a babájával és mondja, hogy a baba most sír, most álmos, most éhes, most játszani akar,  fegyelmezi, védelmezi, korholja  hogy ezt nem szabad, gyere ide, szállj le onnan, ismét beütöd a lábad! Úgy tekint a babájára, ahogy mi tekintünk őrá. Magába szívja és gyakorolja azt, amit nap mint nap tanul.  Újra és újra megerősödik bennem hogy felelős vagyok a gyerekemért és felelős vagyok azért, ahogyan ő viszonyul a világhoz. A baba érték.  Az ember érték. Senki nem pótolható.  Nem helyettesíthető. Le lehet cserélni egy embert másra, de nem lehet ugyanolyanra cserélni.  Mert minden emberben ott van a veleszületett jó, amire érzékenyek kell legyünk.  Az a jó a mi ösvényünk afele, hogy megszeressük őt.  Keressük mindenkiben ezt az ösvényt.

Mátyás takarója kész

Ma elfelejtettem magamhoz tenni a fényképezőgépemet, ezért csak a végeredményről készült kép, de elmondom, hogy mit csináltam közben.  Kifordítottam a takarót a színére, majd a keretek mentén szépen letűztem.  Felvarrtam a legényke nevét, és tűztem rá hópelyheket.  Kinőttem a varrógépemet, mert a takarót már nagyon nehezen tudom forgatni alatta.  Ezt már rég tudom, de mostanig nem volt lehetőségem varrógépet cserélni.  Már nagyon megérett rá az idő, ebben az évben hátha... Miután a hópelyhek is elkészültek, szépen egy utolsó vasalással ráncba szedtem a kész munkát és hazajöttem, hogy lefényképezzem.  A lakásom már unalmasnak tűnt, ezért leszaladtam a tömbház elé és egy padon kaptam lencsevégre.  Lássátok az eredményt!

Hogyan készül Mátyás takarója 2.

Nem tudtam egészen befejezni, pedig az volt a mai elképzelés, de betoppant egy kedves vendég.   De holnap garantáltan meglesz.  Ma annyit haladtam, hogy még egy órára lett volna szükségem és befejeztem volna.  De addig is nézzétek a mai munka eredményét! :)

Az első keret felvarrása. 

Itt hozzávarrom a tegnapi munka eredményét.

Itt már látszik, hogy milyen lesz a végeredmény.

A három réteg össze van szendvicselve.

Még körbevarrásra és kifordításra vár.   

Hogyan készül Mátyás takarója 1.

Láttam, hogy a profik készítenek ilyen "Hogyan készül?" videókat és nagyon tetszett az ötlet.  Én ugyan nem vagyok profi, de kedvet kaptam kipróbálni. Videózni nem tudok, a fényképezés sem az erősségem, de tanulgatom. Nekiláttam Mátyás takarójának, amellyel lassú lépésekben haladok, mert közbejött a vakáció és nem számoltam azzal, hogy  főznöm is kell közben a gyerekeknek, így jóval kevesebb időm maradt a varrásra.  Néhány lépést lefényképeztem, hogy aki eddig nem mert, most hátha az is kedvet kap egy kis varráshoz.

Első lépés a tervezés.  A férjemtől kaptam ajándékba ezt a tervező füzetet.  Véletlenül ez az oldal fejjel lefele sikerült és  jelzéseket rajta csak az Isten tudná megfejteni... rajtam kívül :)

Második lépés, a középső blokk elkészítése.  A mókus okozott kisebb fejtörést, ugyanis sablont kellett hozzá készíteni.  Jobb napjaimon rajzolok, de a vakáció miatt nem volt időm erre, ezért plagizáltam az internetről.  A rajzok között kerestem egy nekem tetsző rajzot, amit kinyomtattam A3-as formátumba. Kivágtam a mókust, rámásoltam az anyagra.  A hátára ragasztós közbélést  vasaltam, hogy a széle ne foszladozzon, majd körbe varrtam zig-zag öltéssel. Szabadgépitűzéssel  megvarrtam a lompos farkát, kialakítottam a  lábak és az arc domborulatait. A végén kiderült, hogy a mókus túl nagy, a tervet egészen át kellett alakítsam, ezért a végeredmény kicsit másképp fog kinézni :) Másképp elégedett vagyok az eredménnyel. :)

Harmadik lépés a foltvarrott keret elkészítése. Ide kell egy kis foltvarró felszerelés is. De maga a munka nem ördöngős.  6,5 cm-es csíkokat vágtam ki kétféle anyagból. Azokat hosszában összevarrtam, majd 12 cm, es téglalapokat vágtam le belőlük.  A téglalapok végül 10*12 cm-esek lesznek. 

                                       

Így ni! :)

Majd a kis téglalapokat egymás mellé varrom, ebből lesz majd a második kerete a középső blokknak, amelyen a mókus van.  Az első kerete egy keskeny piros anyagból lesz.  Holnap. És a harmadik is.  Pirosból és holnap.  Remélem, hogy holnap már az egész takaró elkészül. 

Jó éjszakát!