Szösszenetek

A varrás egy olyan tevékenység, ami az alkotás mellett azt is megengedi, hogy olyan bugyrokba kalandozzak el önmagamban, ahol még a madár sem jár. Így jutottam el ahhoz a kérdéshez is, hogy mit adok én a babáimmal az embereknek ma, amikor mindenkinek összeszorul a gyomra a kovid gondolatától, amikor minden második hír telt kórházakról, oltottakról és oltatlanokról szól. A közösségi médiában olyan emberek feszülnek egymásnak a kovid margóján, akikről amúgy úgy vélekedek, hogy jó fejek és helyén van az értékrendjük. Sok emberen meglepődök, hogy  mennyire másképp gondolkoznak, mint ahogy én hittem. Nem ítélkezem senki felett, hiszen ki vagyok én?  De állandóan megkérdezem magamtól, hogy mit tudok ma adni én, amitől könnyebb élni?

A válaszom ha nem sokat gondolkozom, az, hogy babát. Játszótársat. Társat. Ha egy kicsit többet gondolkozom, akkor adni akarom a bennem feszülő segíteni akarást, vígasztalást, ölelést, simogatást, mosolyt, derűt, aminek ma mindannyian híjján vagyunk. 

Amikor tavaly megkezdődött a járvány, és a pánik csúcsra járatódott úgy március környékén, én azt fogadtam, hogy nem fogom engedni, hogy a hátralevő életem félelemben teljen el. Én bízni fogok a fennvaló jóakaratában, és úgy fogok tekinteni a vezetőinkre, mint eszközökre, akiknek a munkája Isten megnyilvánulása, még akkor is, ha mi a földhözragadt gondolkodásunkkal nem mindig értjük a logikáját. 

Beoltattam magam.

Figyelek arra hogy ne olvassak kamu híreket. 

Figyelek arra, hogy az emberek mondatai ne félelmet generáljanak bennem, hanem inkább megoldásra ösztönözzenek. Végül és nem utolsó sorban varrom a babáimat hittel, bátorsággal, és bízom egy jobb jövőben. Mert mi mást tehetnék?

Babázás, az mi?

Egy baba a legjobb játszótárs egy gyerek számára. Mindannyian voltunk kisgyerekek és ha megpróbálunk vissza emlékezni, eszünkbe jut, hogy milyen érzés olykor kicsinek, tehetetlennek lenni, egyedül, és milyen érzés, amikor nem tudjuk kontrollálni azt, ami velünk történik. A baba a gyerekünk gyereke. Egy élő dolog, amelyet a gyermek tud befolyásolni, kontrollálni, játékra hívni, amikor csak szükség van rá, lehet gondoskodni róla, betakarni, öltöztetni, fegyelmezni. Minden feszültség, amely nem jut kifejezésre, az a gyermek viselkedését változtatja meg. Az a feszültség, ami kifejezésre kerül egy baba segítségével, fejleszti a gyerek önbizalmát, a világot elviselhetővé, megbízhatóvá teszi. A gyerek a játszótárs segítségével helyezi bele magát különböző szerepekbe, így tanul meg konfliktust kezelni és igen: gyereket nevelni is. 

Éppen ezért kérlek, kedves látogatóm: soha ne kérdezd meg, hogy miért kerül ennyibe ez a baba? Hát csak egy baba! Nem, nem csak egy baba. Egy jól elkészített baba a  játszótársa a gyerekednek. 

A jól elkészített babához jó érzés hozzábújni, és könnyű szeretni. 

Ti, kedves szülők, ti tanítjátok meg a gyereknek egy baba értékét éppen azzal, hogy nem zsúfoljátok tele a gyerek szobáját mindenféle játékokkal, hanem tudatosan olyan játékot választotok neki, ami segíti őt az egészséges fejlődésben. Amikor általam készített babát ajándekoztok a gyerekeiteknek, jó ha figyeltek néhány dologra:

- A baba nem CSAk egy baba, hanem A baba. 

- A gyereket nem bántjuk. A babát sem. 

- A babát nem tárgyként kezeljük, amikor átadásra kerül a sor, hanem érdemes beszerezni neki egy kis takarót, illetve kis ágyikót, babakocsit, hogy a gyereknek legyen lehetősége babázni, eljátszani a babával mindent, ami a nap folyamán vele történik. Bátorítani rá, hogy a babával meg tudja beszélni azokat a bizalmas dolgait, amit a szülőknek valamiért nem szeretne elmondani. (Van ilyen). Babázás közben ha megfigyeljük a gyerek játékát, sok dolgot megtudhatunk a benne zajló érzésekről és igen, tükröt is tart nekünk játékával. Ahogy ő bánik a babájával, azt mutatja meg, ahogy bánunk mi vele, vagy ahogy bánnak vele a felnőttek. 

Most ennyi jutott eszembe. Holnap Dömdödöm varrás közben jönnek gondolatok és akkor holnap folytatom! 😊

 Legyen szép napotok!