Dollydoll

A babáim a mesék birodalmában varázsolnak, amíg készítem őket, és azzal a céllal varrom a babákat, hogy akik kézbe veszik őket, legyen az gyerek vagy felnőtt, a játék világába röppenjen egy kicsit. A többi csak keret. Vannak pillanatok, amikor elfáradnak a babavarró izmaim, ilyenkor szoktam takarót, táskát és egyebeket varrni, hogy mind-mind mosolyt csaljanak az arcodra! Igen, NEKED!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándékba.. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándékba.. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 1., péntek

Dömdödöm

"– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm."

Nagyon szeretem ezt a mesét, ahogy Lázár Ervin minden irományát. Mind közül mégis ez a legkedvesebb. 
Én ilyennek képzeltem el Dömdödöm-öt. De a szeretetet a mai napig nem tudom elképzelni. Mit gondoltok, mit jelent az, hogy Dömdödöm?


Bejegyezte: Kata dátum: 4:26 3 megjegyzés:
Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás az X-enMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten
Címkék: ajándékba., Dömdödöm, gyapjúból, természetesen, Waldorf jellegű baba
Régebbi bejegyzések Főoldal
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)

Magamról

Saját fotó
Kata
Kedves, mosolygós, szorgalmas, máskor morcos, kedvetlen. Olyan emberi. Ami a munkáimat illeti, még a szárnyaimat próbálgatom. Örömet szerezni magamnak, amíg elkészítem őket, másoknak, amíg használják... Ezt szeretném.
Teljes profil megtekintése

Blogarchívum

  • december (1)
  • október (2)
  • szeptember (1)
  • június (1)
  • augusztus (2)
  • január (5)
  • december (1)
  • augusztus (1)
Vízjel téma. Üzemeltető: Blogger.