Eltelt néhány hónap már, amióta nem írtam. Azóta készült már néhány baba, visszamentem dolgozni, a gyerekeim cseperedtek.  Mostanra jutottam oda, hogy kikívánkozik belőlem néhány gondolat.

A babák elég központi helyet foglalnak el az életemben.  Mostanig nem is gondolkoztam azon, hogy miért. Nem volt fontos ez a kérdés.  Varrtam őket, mert szerettem babát varrni, és szerettem nézni a saját gyerekeimet, ahogy barátkoznak a tőlem kapott babákkal. Pár hete a legkisebbem erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a délutáni alvásnál én is ott legyek, és nagyszerű dologra lettem figyelmes: maga mellé gyűjtötte az összes általam készült babát, Fruzsi kivételével, és követelte, hogy én is feküdjek oda. Majd sorolni kezdte a neveket: Mesi, Szofi, Juci, Gegő (Gergő, aki Öcsi is). Majd szépen elrendezte rajtuk a takarót. Szabad napjaimon, amikor tehettem, mindig bebújtam melléje alvásnál és mindig ugyanez történt.  Ha véletlenül valamelyik baba hiányzott, kicsi lányom felkelt és addig kereste, amíg teljes volt a csapat.  Elérzékenyültem, mert rádöbbentem, milyen nagyszerű dolgot csinál a lányom: összetartja a csapatot.  A sorban mindenki fontos.  Nem hiányozhat onnan senki. Mostanában a világban, az életemben egyre ritkábban látok ilyesmit. Helyette azt látom, hogy mindenki pótolható minden munkahelyen, minden osztályban, minden faluban. Azt látom, hogy nincsenek kötődések, kapcsolatok.  

Talán csak az történt, hogy a lányom felnyitotta a szemem valami olyasmire, amit eddig én magam sem tapasztaltam. Hogy az ember fontos, az ember érték és ebből kiindulva egészen új dimenziók nyíltak meg előttem.  Azóta figyelem a lányomat, ahogy  játszik a babájával és mondja, hogy a baba most sír, most álmos, most éhes, most játszani akar,  fegyelmezi, védelmezi, korholja  hogy ezt nem szabad, gyere ide, szállj le onnan, ismét beütöd a lábad! Úgy tekint a babájára, ahogy mi tekintünk őrá. Magába szívja és gyakorolja azt, amit nap mint nap tanul.  Újra és újra megerősödik bennem hogy felelős vagyok a gyerekemért és felelős vagyok azért, ahogyan ő viszonyul a világhoz. A baba érték.  Az ember érték. Senki nem pótolható.  Nem helyettesíthető. Le lehet cserélni egy embert másra, de nem lehet ugyanolyanra cserélni.  Mert minden emberben ott van a veleszületett jó, amire érzékenyek kell legyünk.  Az a jó a mi ösvényünk afele, hogy megszeressük őt.  Keressük mindenkiben ezt az ösvényt.